KódBTMI202MA
TantárgycímRégi és új retorika
Kurzuscím
OktatóImre Mihály
Órarendi adatokCsütörtök, 12:00-14:00, 302.
KépzésI. MA
Kreditpont3
Kurzustípusszeminárium, gyj.
Kapcsolódó anyagok
MegjegyzésKérem a hallgatókat, a kinyomtatott tematikát szíveskedjenek magukkal hozni az első órára.

A kurzus célkitűzései/követelmények:

Rendszeresen végzett órai munka, a kötelező olvasmányoik ismerete, számonkérés teljesítése.

Klaus Dockhorn a Historisches Wörterbuch der Rhetorik bevezetőjében a retorikát a filozófia mellett az európai kultúrtörténet legfontosabb, legdifferenciáltabb és legnagyobb hatású képzési rendszerének tekintette. („Nem túlzás azt mondani,  hogy a német protestantizmus a retorikát mint világnézetet és antropológiát választotta. A retorika a szó legteljesebb értelmében egy világnézet, egy világnézet sajátos ismeretelmélettel, sajátos morál és mindenekelőtt sajátos antropológia”.) A kurzus célja, hogy ennek a megállapításnak a lehetőség szerint minél teljesebb diakrónikus bemutatását végezzük el, érvényesítve a retorikai rendszerekben kifejeződő antropológiai modell és szövegelméleti rendszer egyensúlyában és elmozdulásában bekövetkező változások sajátosságait. Ugyanakkor érzékeltetni és tudatosítani kell a retorika ismeretelméleti szerepét, hermeneuitikai és szövegalkotó jelentőségét, radikális átalakulását a 18. századtól.

Tematika:

1. A retorika helye, szerepe a görög és a római kultúra tudományelméleti modelljében: antropológia és beszédművészet, szövegelmélet korrelációja. A retorikai szisztéma részei, jellemzőik, összefüggéseik: inventio, dispositio, elocutio, pronuntiatio, memoria. Grammatika, dialektika, retorika ismeretelméleti, tudás- és beszédértelmezői szerepe Arisztotelész, Cornificius, Quintilianus műveiben. M. T. Cicero összegezése, a rétor kiemelt tudományelméleti státusza.

2. A kereszténység dilemmája: Szent Ágoston De doctrina Christiana (A keresztény tanításról) című művének válasza: keresztény antropológia, antik szöveghermeneutika és beszédművészet feszültségei; Órigenész sensusai, a bibliai hermeneutika eljárásai. A Septem artes liberales tudásszerkezete, a grammatika középkori hatalma. (Isidorus Hispalensis)

3. A reneszánsz tudományelméleti szerkezete: arisztotelianizmus és neoplatonizmus antropológiai rendszerei, ezek hatása a beszédművészet változására, a trivium új értelmezése. A retorikai filozófia jelentése, szinkretizmusa: Mario Nizoli ciceronianizmusa, Pietro Bembo, M. Ficino. A retorika, mint a deifikáció lehetséges eszköze, verbális omnipotencia, paganisatiós kockázatok. A történelem retorikai elbeszélhetősége. Erasmus Ciceronianusa, a keresztény humanizmus szinkretizmusa, egyensúlykeresése, az itáliai reneszánsz kritikája.

4. A reformáció retorikatörténeti fordulata: homiletika és retorika szintézise, a trívium újraértelmezése, a retorika meghatározó szerepe a Szentírás szövegértésében és a szövegalkotó eljárásokban: az isteni kinyilatkoztatás univerzalizáló instrumentuma, az isteni és emberi szó párbeszéde. Főbb változatai, iskolái: Philipp Melanchthon, Johann Sturm, B. Keckermann, Matthias Dresser

5. A retorika, mint a politikai és közösségi reprezentáció meghatározó instrumentuma a 17. században: anticiceroniánus beszédmodellek, antropológia és beszédművészet konfliktusa: retorica ecclesiastica. A katolikus megújulás paradigmaváltása: Emmanuel Tesasuro, Jacobus Masenius, Carolus Regius, Becker Orator Extemporaneusa.

6. A reformáció kulturális modellje: anyanyelvűség-üdvforrás-liturgikusság. A nyelv kognitív-kommunikatív-művészi-liturgikus funkcióinak értelmezése a reformációban. Az anyanyelvű kultúra legfontosabb funkciói: antik–reneszánsz paradigma (retorika-poétika-dialektika) és a bibliafordításon nyugvó kulturális paradigma (liturgikus-homiletikai-imádságelméleti) szintézise és egyensúlya, aszimmetriái.

7. A retorika szerepe a nyelv- és irodalomelmélet magyarországi megjelenésében: latin nyelvű megfogalmazói (Johannes Sambucus, Sylvester János, Pécseli Király Imre), hazai rámizmus, anyanyelvű változatai (Szenci Molnár Albert).

8. A szöveg és imitáció alapú tudományos paradigma átalakulása, a retorika kommunikáció- és ismeretelméleti szerepének csökkenése, antropológia és szövegelmélet koherenciájának lazulása, redukciója. A praeceptumok fokozatos elutasítása, az isteni és emberi szó szétválása. Retorika a stilisztika fogságában és álarcában, a szó hatalma, 17-19. századi folyamatok, R. Cartesius, Vico,  F. Nietzsche fordulata.

9. A régi retorika 20. századi tudományelméleti „felfedezése”, újraértelmezési változatok. A Historisches Wörterbuch der Rhetorik tanulságai, a retorika toposzkutatásban játszott megújító szerepe. A retorika, mit a történelmi megismerés új instrumentuma és érvénytelenítő eszköze. Kultúratudományi perspektívák, retorikai fragmentalitás, posztmodern értelmezések: Paul De Man, Roland Barthes.    

 

 

Kötelező olvasmányok:

ARISZTOTELÉSZ, Rétorika, Ford., kiad. ADAMIK  Tamás, Gondolat, 1982. Budapest, 5-25, 45-57, 145-170.

CICERO, M.T., A szónok, in Cicero válogatott műv. kiad. HAVAS László, Európa, Budapest, 1974. 181-259.

OHLY, Friedrich, A szavak szellemi jelentése a középkorban, in Ikonológia és műértelmezés 1. Az ikonológia elmélete, szerk. PÁL József, Szeged, 1986, 229-256.

BÁN Imre, Irodalomelméleti kézikönyvek Magyarországon a XVI–XVIII. században, Akadémiai Kiadó, Budapest 1971, Irodalomtörténeti Füzetek 72. 5-22, 46-61.

KECSKEMÉTI Gábor, A prédikáció műnemi besorolása és a prédikációelméleti gondolkodás korszakai, in Tarnai Andor-emlékkönyv, szerk. KECSKEMÉTI Gábor, Universitas Könyvkiadó, Budapest 1996, 143-159.

Retorikák a reformáció korából, A szövegeket  és az illusztrációkat válogatta, sajtó alá rendezte, a kötetet szerkesztette, a bevezetőt, a záró  tanulmányt és a jegyzeteket írta IMRE Mihály, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2., javított kiadás, Csokonai Könyvtár. Források 5. Debrecen, 2003. 536 p.

Retorikák a barokk korból, vál., szerk., tan. BITSKEY  István, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2003.

BARTÓK István, „Sokkal magyarabbul szólhatnánk és írhatnánk” Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1630–1700 között, Budapest, Akadémiai Kiadó Universitas Kiadó, 1998.   

ADAMIK Tamás, Antik stíluselméletek Gorgiastól Augustinusig, Seneca Kiadó, 1998.

SZABÓ G. Zoltán–SZÖRÉNYI László, Kis magyar retorika (Bevezetés az irodalmi retorikába) Tankönyvkiadó, Budapest 1988. (Bővített, újabb kiadása: 1997.)

Roland BARTHES, A régi retorika,  in Az irodalom elméletei, III. szerk.. THOMKA Beáta, Pécs, Jelenkor, 1997.

Frfiedrich NIETZSCHE, Retorika, in Az irodalom elméletei, IV. szerk. THOMKA Beáta, Pécs, Jelenkor, 1997.

Paul DE MAN, A temporalitás retorikája, in Az irodalom elméletei, I. szerk. THOMKA Beáta, Pécs, Jelenkor, 1996, 5–60.

Hayden WHITE, A történelem poétikája, Aetas, 2011/1, 134–164.